V. tétel

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

1885-1936

Életrajzi adatok:

Szabadkán született, apja gimnáziumi tanító, anyja gyógyszerész volt. Pesten magyar-német szakos egyetemista hallgató lett, ahol megismerkedett a Négyesy-féle szemináriumon Juhász Gyulával, Babits Mihállyal, Tóth Árpáddal, Karinthyval. Bécsben pszichológiát tanult az egyetemen, ahol megismerkedett Freud tanításaival. 1913-ban összeházasodik Harmos Ilonával. Felmentette magát a katonaság alól. 20-as évek körül visszavonul. Ilyenkor csak az esztétika érdekli és csodálatos műveket alkot: Néró a véres költő, Édes Anna, Pacsirta, Aranysárkány.

30-as években jelenik meg a súlyos betegsége: gégerák. Többször is műtötték. Emberi magtartásában egyre humánusabb. Ekkor csodálatosan költ. Utolsó szerelem: Radákovich Mária. Ebből nagy szerelmes versek fakadnak fel.

1936 novemberében meghalt.

Kosztolányi a 20-as években regényeket írt.

- A rossz orvos (1921)

- Nero, a véres költő (1922)

- Pacsirta (1924)

- Aranysárkány (1925)

- Édes Anna (1926)

Ez a mű Kosztolányi világszemléletének tükre, művészi és emberi értékrendjének foglalata, emberszeretetének és szolidaritásának egyik legszebb példája. A Nyugatban jelent meg folytatásokban.

Az Édes Anna alapötlete a feleségétől származik (adott egy tökéletes cseléd, aki megöli a gazdáit). Anna alakját élő létező személyekről mintázta.

A cselekmény ideje

- kezdőpont: 1919.júl 31. a tanácsköztársaság bukása

- 1922 a végpont

Az író örült az őszirózsás forradalomnak, azonban a tanácsköztársaság idején kiábrándult az emberekből, visszahúzódott a közélettől. Ekkor kezdődött el regényírói korszaka.

A regény egy halottas imával kezdődik, Rituale Romanum, ebből két mondat visszatér a mű végén, Moviszter doktor tanúvallomásában. Ez előrevetíti a történet tragikus kimenetelét.

Az első fejezetnek gyakorlatilag nincsen jelentősége a történet szempontjából, csupán arra hivatott, hogy az író ironikusan szemléli mind a múlt, mint a jelen eseményeit. És felhívja a figyelmet, hogy Kosztolányi nem egy intézményesen megoldható társadalmi problémát szeretne feltárni. Apolitikus ars poeticájának megfelelően emberi sorskérdéseket vet fel, a kiszolgáltatottság, az egymás iránti közömbösség, az emberi részvét és szánalom hiányának problémáit tárja fel.

I. 1-6 fejezet: A színhely aprólékos bemutatása

- késleltetés, így Anna csak a hatodik fejezetben tűnik fel.

- Vizyéknél játszódik, kiderült, hogy meghalt egy gyermekük, és ebbe az asszony belebetegedett.

- Vizyék régi cselédje megbízhatatlan, Katicának hívják, Ficsor a házmester ajánlja vizíéknek Annát, hogy megbocsássák neki, az elmúltat (a tanácsköztársaság híve volt)

- amikor Anna megérkezik, akkor rossz érzések töltik el, Vizyné bizalmaskodó, tolakodó kérdéseket tesz fel neki, menekülni akar, de a rokona rábeszéli

II. 7-10 fejezet: Anna beilleszkedik az új környezetbe

- embertelen körülmények között él, folytonos alázásnak a tárgya.

- Annak érdekében, hogy el ne bízza magát, nem dicsérik, emiatt Anna rosszul érzi magát.

- Azért hogy minta cseléd lehessen, emberségét kell feladnia. Kosztolányi nem részletezi Anna lelkében végbemenő változásokat.

- Vízyné próbák elé állítja mutogatja a látogatóknak, nem embernek, hanem valami tökéletes gépnek tárgynak tekinti Annát.

III. 11-14 fejezet: Anna és Jancsi úrfi románca

- Vizyék unokaöccse költözik fel hozzájuk, hogy megkomolyodjon

- Egy alkalommal elutaznak Vízyék, ekkor Jancsi úrfi megkörnyékezi Annát. Szeretetéhsége miatt, nem utasítja vissza a közeledést. Valamit úgy gondolja, hogy normális dolog,ha az úrfik elcsábítják a cselédlányokat.

- Anna teherbe esik, Jancsi nem vállalja a gyereket, különféle megalázó módszerekkel próbálják megakadályozni a terhességet. Végül Jancsi orvosságot hoz neki, amitől elvetél Anna

- Ez az eseménysor nagyon megviseli Annát

IV. 15-18 fejezet: Menekülési lehetőség meghiúsulása és a katasztrófa

- a kéményseprő, Báthory úr szerelme talán változást hozott volna Anna létébe, feleségül is kérdte, azonban Vizyné nem engedte a házasságot.

- Vízy Kornélt kinevezik államtitkárnak, nagy ünnepséget rendeznek a számára. Ez tekinthető az cselekmény tetőpontjának.

- Mikor a vendégek elmennek, Anna öntudatlan állapotban leszúrja a gazdáit.

V. 19-20: Ítélethozatal

- Anna nem tagad, mindent bevall, börtönbe kerül

- Mindenki meg van döbbenve, az indokot senki nem tudja kideríteni.

- Anna 15 évnyi büntetést kap, bár a bíró sejtette hogy valami más áll a háttérben nem csupán kegyetlenségből elkövetett kettős gyilkosság

A záró fejezet a nyitó fejezethez hasonlóan nem tartozik szorosan a cselekményhez. Az utolsó fejezet igazából nem Édes Anna történetének az utójátéka, hanem a házé, a környezeté, az íróé, az ellentmondásos magyar világé.

Szereplők:

Moviszter doktor:

- Az egyik legfontosabb szereplő a történetben, Kosztolányi szószólója. Ő mondja ki az író véleményét.

- halálos beteg, Vizyéknél lakik, mindig védte Annát

Ficsor:

- Házmester, Anna rokona, részt vett a kommünben, menekülni akar, és ezért Annát áldozza fel

- Víz Kornél:

- miniszteri biztos

- a kommünben a külsőségekben részt vett

- csak az előrejutás érdekli, a pénz, a hatalom

- felelős Anna tönkre tételéért

Vizyné:

- Lánya, Piroska meghalt

- Ezek után a cselédek lettek az életcélja, minden körülöttük forgott

- Minden cseléd védi a szuverenitását, elmenekül egy idő után

- Anna azonban nem, kiélheti rajta minden gonoszkodó vágyát

- Tulajdonának tekinti Annát

- Anna:

- vidékről származik, tanulatlan és naiv, a nagyvárosi életben tapasztalatlan

- Legfontosabbnak a kisgyermekek szeretetét tartja

- Könnyen befolyásolható

- Ő inkább érzőlény, mint tudatos

- Nem tudja rendesen kifejezni magát, gépszerűen működik

- Elnyomhatóvá válik

- A gyilkosságot öntudatlan állapotban követi el

- A végén mindenki gonosznak, rossznak tartja

- A bíróságon nem tud kiállni magért

- Folytonos megaláztatás, de soha nem lázad ellene, a személyiségéből kifolyólag

A regény végső tanulsága, hogy az emberi bajokra nem található intézményes megoldás, a politika képtelen a kiszolgáltatottságra, a megaláztatásra, a lelki gondokra gyógyírt adni. Egy megoldás lehetséges csupán: az irgalom, a keresztényi szeretet.

Édes Anna:

A történet 1919. július 31-én kezdôdik ez volt az a nap mikor is a forradalom hatására végre megbuktak a vörösök. Vizy Kornél és felesége a saját házukban laktak, melyben rajtuk kívül még két másik család élt. Ebben az idôben cselédjüket Katicának hívták. Sok baj volt vele mivel egyrészt szemtelen volt, másrészt nem fogadott szót. Vizyéknek azonban nyelniük kellett, mert nem lehetett sehol cselédeket találni és ezért nem akarták elveszteni ôt. Ezzel a tudattal ô vissza is élt és állandóan elment hazulról, hogy a barátjával találkozzon. A házmesterrôl mindenki tudta, hogy a vörösökkel volt és ezért utálták is. Vizy is határtalanul gyűlölte a vörösöket, mivel koplalnia kellett miattuk. Mihelyt kitört a kommün ô visszakerült miniszteri posztjára. A házmester is tudta, hogy mennyi baj van Katicával és ezért egy nap szólt Vizynének, hogy ô ismer egy cselédlányt aki a rokona. Vele csak egy baj volt mégpedig az, hogy már alkalmazásban állt egy másik családnál. Katica másnap reggel jött csak haza és mivel Vizyné már így is elég mérges volt rá, fölmondott neki, hogy 15-ével mehet amerre szeme lát. Vizyné megbeszélte Ficsorral, a házmesterrel, hogy holnap elhozná a rokonát bemutatni. Ez azonban nem történt meg mert Budapestet megszállták a románok. Vizyné egyre több dolgot akart megtudni errôl a lányról. Kiderítette, hogy katolikus vallású és hogy Annának hívják. Mikor Vizyné urának panaszkodott, hogy Ficsor csak nem hozza a beígért cselédet, akkor maga Vizy ment le hozzá és felszólította, hogy amit megígért azt tartsa is be. Augusztus 14-én Ficsor végre elhozta Annát. Anna 19 éves volt és nagyon zárkózott. Elôzô gazdái jó bizonyítványt adtak róla. Anna eleinte úgy érezte, hogy soha nem lesz képes megszokni ezt a lakást és ezért egyszer el is akart szökni. Hamarosan megismerkedett a ház többi cselédjével is. Etel Moviszter doktornál szolgált. Stefi Drumáék cselédje volt. Anna nagyon szorgalmas volt. Szinte nem is hitték, hogy létezik ilyen cseléd. Még a szabad vasárnapjain is otthon dolgozott ahelyett. hogy elment volna. Állandóan kellemes csalódásokban volt részük Vizyéknek. Vizyné meggyôzôdött róla, hogy Anna tiszta. Most már csak azt kellett kiderítenie, hogy vajon lop-e. Több kísérletet tett. Egyszer a szekrényét hagyta nyitva melyben zsebkendôi voltak, de másnapra egy darab se hiányzott. Aztán az élelmiszereket hagyta elöl, de semmi sem tűnt el. Tehát bebizonyosodott, hogy Anna nem lop. Egyre többen beszéltek a városban Annáról. Mindenki csak dicsérte. Egy szeptemberi nap Vizyékhez egy rokon érkezett. Jancsinak hívták és ô Vizyné bátyjának a fia volt. Azért küldték Pestre, hogy dolgozzon és komolyodjon. Vizy szerzett neki állást egy bankban. Jancsi szorgalmasan járt be a bankba és úgy tűnt, hogy nagyon megváltozott. Október elején Patikárius Ferenc meghívta Vizyéket az egri szüretre. Jancsi nem ment velük mert azt mondta, hogy ôt jobban érdekli Pest. Amikor Vizyék elutaztak Jancsi visszaakart menni a bankba, de meggondolta magát. Furcsa gondolatok keringtek a fejében Annával kapcsolatban. Úgy érezte, hogy nagyon szereti ôt és mindenáron meg kell szereznie magának. Egész délután azon volt, hogy Annát végre meghódítsa de ahányszor Anna közelébe került mindig zavarba jött és csak dadogott. Beesteledett. Anna már az ágyában volt mikor zajokat hallott. Jancsi közeledett feléje. Leült az ágyba mellé, majd lefeküdt. Elkezdtek egymással beszélgetni és Jancsi többekközt arról tudakolódott, hogy volt-e már szeretôje. Sokáig hadakozott Annával, aki tudta hogy amit csinál az nem helyes, de végül is megtörtént. Jancsi másnap a bankban másra se tudott gondolni mint Annára. Rövid idô után fogta magát és hazament. Eszébe jutott, hogy Annát meg se csókolta. Mihelyt hazaért elkapta Annát és csak csókolta. Vizyék megétkeztek. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Bekövetkezett ismét a hideg tél. Jancsi a bankba járt. Otthon nem találta többé helyét. Elviselhetetlen volt számára Anna. Többnyire az utcán járkált vacsorára se járt haza. Anna egyszer erôt vett magán és megszólította Jancsit. Kérte, hogy ne haragudjon rá, de Jancsi rideg maradt. Kiderült, hogy Anna terhes. Jancsi nagyon megrémült. Elôször azt ajánlotta Annának, hogy tegye a lábát olyan forró vízbe amely még éppen elviselhetô és ettôl majd elmegy a gyerek. Ez nem sikerült. Egyik barátjától kapott drogot és ezt megitatta a lánnyal. Ettôl Anna nagyon rosszul lett, de a gyerek elment. Jancsi Bécsbe költözött. A tél nagyon hideg volt és a kéményekkel pedig baj volt. Állandóan a kéményseprôt kellett hívni akit Báthorynak hívtak. Ô hamar beleszeretett Annába és kérte, hogy menjen hozzá feleségül. Anna hamar elszánta magát és beadta a felmondási kérelmét Vizynének. Ô depresszióba került ettôl. Annát lebeszélte a házasságról és rávette, hogy maradjon. Vizy Kornélt tavasszal kinevezték államtitkárnak. Ezzel élete vágya beteljesedett. Óriási partit rendezett amelyre sok neves személyiség meg volt hívva. Egész éjjel ettek, ittak, mulattak. Az utolsó vendég hajnali háromkor ment el. Vizyék már hulla fáradtak voltak és leakartak feküdni. Annát is az ágyba küldték és meghagyták neki, hogy ne keltse fel ôket. Anna öt perc múlva megint az ebédlôben motoszkált és benyitott a hálóba. Vizyné arra ébredt, hogy ül valaki az ágya szélén. Felismerte Annát, de nagyon megijedt és férje nevét kiáltotta. Ebben a pillanatban Anna szíven szúrta ôt. Most már férje is ébren volt aki harcolni kezdett. Anna azonban ôt is többször megszúrta. Mire rájött, hogy milyen szörnyű tettet követett el menekülni akart, de meggondolta magát. A ház lakóinak nagyon fura volt, hogy délután kettôig még nem láttak, vagy hallottak semmit. Ficsor mondta, hogy a nagy buli után még biztos alszanak. A gyanús az volt, hogy Anna se nyitott ajtót. Kihívták a rendôrséget aki betörte az ajtót és felfedezte, hogy szörnyű bűntény történt. Anna mindent bevallott csak azt nem értette senki, hogy vajon miért követte el, amikor Vizyék semmi rosszat nem tettek vele. Büntetése 15 évi fegyház lett.

Források:

http://www.erettsegisegedlet.blogspot.com/2007/09/kosztolnyi-dezs-des-anna.html

http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/kd/edesanna/kritikai.html

http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/kosztolanyi.htm