Ady Endre lírájának bemutatása
Istenes versei
Életrajzi adatok:
· 1877. nov. 22-én született Érmindszenten, Apja: Ady Lőrinc, anyja: Pásztor Mária (papok és tanítók leszármazottja)
· 1888-1892. A Nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult
· 1892-1896. Zilahon a református kollégiumban tanult, majd itt érettségizett
· 1896. A debreceni Jogakadémiára került, de tanulmányait nem fejezi be. Debreceni lapoknál próbálkozik újságírással (Debreceni Hírlap)
· 1900. Nagyváradon a Szabadság című lapnál, majd
· 1901-1903. a Nagyváradi Naplónál újságíró, ebben az időben kapja el a szifiliszt ( Mihályi Rozália csókja)
· 1903. A Még egyszer kötet megjelenése, ismeretség és szerelem Diósi Ödönné Brüll Adéllal, Lédájával
· 1904. Párizsba került tudósítónak, közelebbi barátság Lédával, az asszony segítsége, megismerkedés az akkori kortárs költészettel.
· 1905. A Budapesti Napló munkatársa, versei jelentek meg benne. Innentől kezdve felváltva tartózkodott Budapesten és Párizsban.
· 1906. Az Új versek megjelenése, berobban a köztudatba
· 1907. Vér és Arany
· 1908. Az Illés szekerén, ekkor a Nyugat főmunkatársa lett, halálig itt publikálja a verseit.
· 1911. Levél Boncza Bertától, távoli rokon, kezdetben csak leveleztek.
· 1912. Szakítás Lédával: Elbocsátó, szép üzenet
· 1915. Feleségül vette Boncza Bertát (Csinszkát), az apja tudtán kívül; Csucsán laktak a világtól visszavonultan
· 1917. Budapestre költöztek; a költő súlyos betegsége miatt
· 1918. A halottak élén (utolsó kötete életében), egyre betegebb
· 1919.jan.27. meghalt Budapesten egy szanatóriumban
· 1923. Az utolsó hajók (posztumusz kötet)
Ady költészete a századvég lírájából nőtt ki. E korszakban sorra jelentek meg a magyar költészetet megújítani szándékozó törekvések, és első köteteiben még Ady is az ő követőjükként indult. A döntő lépést Ady a harmadik kötetével (az Új Versekkel) tette meg, ekkor került a versvilág középpontjába saját személyisége. Versei gazdag, összefüggő jelképrendszert alkotnak. Lehet külön látomásszerű tájversekről, szerelmes költeményekről, magyarság-versekről, háborúellenes költészetről, létharc-versekről stb. beszélni Ady költészetét illetően, hiszen e nagy témák egy-egy nagy szimbólumcsoport kapcsán jelennek meg, de a részek is csak az egészben kapják meg jelentésüket.
Műveiből az emberi lélek ősi rétegei (irrealitás, sejtelmesség, az álmok világa) mellett prófétai magatartás, jövőbelátás is kirajzolódik. Költői nyelve egészen egyéni. Visszanyúlt a kuruc költészetig, Az erdélyi írók hagyományaihoz, sőt a Biblia ősi fogalomvilágához is. A versritmust is megújította, az ősi magyar tagoló vers és a jambikus időmérték különös ötvözetét hozta létre. Költeményeit a köteteken belül összefüggő ciklusokba rendezte.
A Nyugat című folyóirat vezéralakjaként stílusszintézist teremtett. Költészetében mindvégig meghatározó tényező a mítoszteremtő szimbolizmus, de első korszakában az impresszionizmus és a szecessziós szerepjátszás, a másodikban az expresszionista drámaiság formálja át nyelvét, beszédhelyzeteit, verseit. Ady költői forradalma a szimbolizmus jegyében fogant. Egyéni mitológiájának középpontjában önmaga állt. A versek történése rendszerint fiktív térben és időben játszódik. Valamennyi szimbólum a középpontban álló személyiségre utal, már az Új Versekben is.
Heroikus önképet teremt szóképeivel, melyek nem egyszerűen metaforák, hanem - összetettségük révén - szimbólumok. Egy-egy ilyen képpel felnagyítja magát, és a képek sejtelmes titokzatossága, "történetisége" miatt egyúttal mitizálja is. A szimbolizmustól a szecesszió nehezen különíthető el, számos vonásuk megegyezik. A költő művészi érzékenysége és magatartása kezdetben inkább a szecesszióhoz kapcsolódik. A szecessziós művészet nemcsak különös, bizarr, egzotikus és erotikus témáival, virágmintáival, dekoratív vonalaival nyomja rá bélyegét Ady verseire, hanem a személyiség új kultuszával is. A századelő művészetének izmusai közül a mindent egyesíteni akaró stílustörekvés összefoglaló neve a szecesszió. Ady költészetének szecessziós jellegzetességei:
1. Költészete szinte mindig szereplíra.
2. Poézisének alapvető gesztusa a szecessziós önfeltárulkozás. Különös egyéniségnek mutatja magát: őszintének és titokzatosnak, érzékinek és mindentudónak, állhatatos bajvívónak és a halál rokonának.
3. A hétköznapi prózai élet elviselhetetlen a szépség embere, a művész számára, aki minden idegszálával tiltakozik a szürkeség ellen. A szürkeség Adynál a magyarság elmaradottságát, kultúrálatlanságát is jelenti.
4. Az Ady versektől elválaszthatatlan a titok, a csoda.
5. A szecesszió kedvelt eleme az erotika, a könny, a halál, a bűn, a csók, melyek együtt főleg a Léda-versekben fordulnak elő.
6. A megszépítő, átesztétizált halál az élet természetes velejárója.
Ady költészetét a felvázolt szecessziós vonások jelenlétét elismerve is alapvetően szimbolistának kell tartanunk.
Istenes versei:
Édesanyja papok leszármazottja volt, ezért már korán közel került Istenhez, egyházi iskolákban is tanult. Azonban felnőttként kicsapong életet élt, így elkapta a szifiliszt, vérbajos is volt, 1904-től egészsége fokozatosan romlani kezdett. 1906 februárjában megjelent az Új Versek című kötete, mely miatt számtalan támadás érte. Érthetetlenséggel, erkölcstelenséggel, hazafiatlansággal vádolták. A következő években többször utazott ki Párizsba majd visszatért Érdmindszentre lelki megnyugvást, békét keresni.
A halál állandó közelsége, a az élet kiúttalansága miatti töprengés, a lelki békének megtalálása vezette el Adyt Istenhez. A költő nem volt vallásos ember, nem élt az egyházi szertartásokkal, de megvolt benne a hitre való törekvés. A verseiben az isten-fogalom szimbólumféle, minden versben más, ahány vers, annyi istenkép. Saját elképzelései szerint írja le Istent, nem hisz az egyház istenében. A maga által teremtett Istennel személyes a kapcsolata, élménykincse sokkal változatosabb, nem csak egyházi, hanem sokkal ősibb, pogány gondolatok is. Felbukkan istenes verseiben a görög mitológia, vagy a keleti hitek motívumai.
Elsősorban 1908-1912 között írt istenes verseket. Az Illés szekerén, a Szeretném, ha szeretnének, A Minden-Titkok versei és A menekülő élet köteteiben jelentek meg. Költészetének szinte ez az egyetlen része, amit a közvélemény bírálat nélkül fogadott el.
Különleges kapcsolta van Istennel, (mint Balassi Bálint). Verseiben a kétségbeesett ember panaszai törnek fel: elsírja élete fájdalmait, segítséget kér ellenségei megalázására, az élet bajai és saját démonai ellen, bűnbánattal fordul hozzá, perlekedik Istennel.
Az Isten-téma ‘Az Illés szekerén’ kötetben jelentkezik először ciklusszervezőként, s ettől kezdve folyamatosan jelen van az életműben. Az álmom az Isten című művében a kiábrándult, elárvult, a valósággal megbékélni nem tudó lélek szeretne biztos kapaszkodót keresni az Istenben a semmivel, a Nihillel szemben. A versben az istenkeresés, a reménytelenség szólal meg.
„Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.
Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.”
Szoros összefüggés található az Isten és a halál között ebben a versben
A Sion-hegy alatt az Istenkeresésének legerősebb ábrázolása. Ebben a nagykárolyi kisdiák emlékei kelnek életre, aki reggel hajnali misére indul.
Az első két versszakban bemutatja a furcsa öregurat, Istent. A képek lidérces, kísérteties hangulatot árasztanak. Profanizálja Istent, elhagyatottnak és tehetetlennek ábrázolja.
A harmadik versszakban saját elmúlt gyerekkori alakját mutatja be, akire a tétova keresés a jellemző. A lírai alany a kisgyermek emlékei nyomán kezd el kutatni valaki után, aki bizonyosságot ad. Hiába találkozik Vele a Sion hegye alatt (4-5-6 versszak), nem jelent számára megnyugvást ez a találkozás. Nem emlékszik már a nevére, nem tudja a hozzá szóló imát, és az öregúr sem tud szólni hozzá. A 7. versszakban megjelenik a kétségbeesés, az Öregúr bár sokat várt, végül elszaladt. A lírai alany pedig elhagyatva sírt a sion hegy alatt.
Ez a vers jellemzi Ady vallásosságát. Bizonytalan és kételyeket nem tudja eloszlatni.
A hiszek hitetlenül Istenben című versében jelenik meg leginkább Istenhez való viszonya. Már maga a cím, is rendkívül jól jellemzi Ady érzéseit.
Bizonytalansága miatt született meg az Istenhez hanyatló árnyék című verse, melyben az Úrhoz könyörög bizonyosságért. Kevésbé zaklatott, mint a Sion hegy alattban. Az Istenkeresés jellemzi az egész verset, melyben már elfelejti Istent, mégis visszatalál hozzá. A kétely, a bizonytalaság jelenik meg. A hitetlen hit és a hinni akarás ellentéte szólal meg. A vers végére a hit bizonyossága válik világossá a lírai alany előtt.
Ady Istenhez való viszonyát a teljes ellentmondás jellemzi. Sose tudott beletörődni a nihilbe, de sosem tudta teljesen elfogadni Istent. Az istenkeresés a költő én támaszkereső szükséglete volt.
Források:(nem mind az istenes témához van)
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/ady.htm
http://www.ngkszki.hu/~fidoo/erett/irod_html/ady.htm
http://tetel.info/irodalom/ady-endre-istenes-versei.html
http://tetel.info/irodalom/ady-endre-istenes-kolteszetenek-jellegzetes-jegyei.html
http://www.freeweb.hu/xantana/irodalom/vers/adyendrevers.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése